Vegyük sorba az ember fiziológiai testének tipikus pszichoszomatikus (görög eredetű szó, psziché – lélek, szoma – test) rendellenességeit (betegségeit), az orvostudomány jelenlegi állása szerint. A szervezetünk mindent leképez, még azokat a dolgokat is, amelyeket még önmagunk elől is rejtegetünk. De előbb vagy utóbb a felgyülemlett problémák jelt adnak magukról, ilyen vagy olyan betegség formájában a felszínre törnek. „Sír az elménk, és a könnyei – a szív, a máj, a gyomor” – ahogy egy ismert tudós, orvos és pszichológus, Alekszander Luriya mondta. Így alakul ki a magas vérnyomás, a gyomorfekély, a bőrbetegségek és sok más. Sigmund Freud írta: „Ha kizavarjuk a problémát az ajtón, az visszamászik az ablakon valamilyen szimptóma formájában.” A pszichoszomatikus problémák alapját az a beépített pszichológiai védelmi mechanizmus jelenti, amely mindenkiben úgy működik, hogy kerüljük a negatív élményeket, próbálunk nem is gondolni rájuk, elhessegetjük a problémákat, és még kevésbé elemezzük őket, vagy nézünk határozottan szembe velük. Az így „megoldott” problémák a keletkezésük helyéről, ami egy szociális, személyek közötti kapcsolatból eredő konfliktus, vagy egy pszichológiai szint (nem megvalósult vágyak és törekvések, elnyomott érzelmek, belső érzelmi konfliktusok), áttevődnek egy másik szintre, azaz a fizikai test szintjére. A pszichoszomatikus rendellenességek jelentése: a belső szervek és a fizikai test olyan betegségei, amelyek kialakulása és továbbfejlődése leginkább idegi és pszichés eredetre vezethető vissza, vagy rendkívül fájdalmas vagy krónikus pszichés traumákra, illetve az egyén személyes, csak rá jellemző pszichés, az átlagtól eltérő reakcióira. Az a feltételezés, hogy az egyén közérzete erősen összefügg az ő pszichés, különösen az érzelmi állapotával, a modern orvoslás és orvosi pszichológiai egyik legfontosabb alapvetése. Általában véve egy pszichoszomatikus probléma kialakulása a következőképpen zajlik: egy pszichés stressz kivált egy belső feszültséget, aktiválja a neuroendokrin és vegetativ idegrendszert is, amit a vérkeringés és a belső szervek elváltozása követ. Elsődlegesen ezeknek az elváltozásoknak funkcionális jellegük van, de ha hosszas vagy rendszeres a negatív behatás, akkor tartós, visszafordíthatatlan elváltozásokat eredményezhetnek. A pszichoszomatikus betegségek a keletkezésüket meghatározó okok alapján 3 fő csoportba sorolhatóak: 1. Organikus pszichoszomatikus betegségek, úgymint magas vérnyomás, gyomorfekély, bronchiális asztma, stb. Ezek kialakulásában kiemelkedő szerepük van a pszichogén elemeknek. 2. Pszichoszomatikus funkcionális rendellenességek, vegetatív neurózis. 3. Pszichoszomatikus rendellenességek, amelyek az egyén személyiségjegyeiből, az ő tipikus reakcióiból és magatartásából vezethetőek le (pl. hajlam az alkoholizmusra, depresszióra, stb.). A modern orvoslásban fontos szerepe van a pszichológiai mechanizmusok és tényezők vizsgálatának a betegségek kialakulásában és lefolyásában. Leggyakoribb pszichoszomatikus betegségek:

Bronchiális asztma

Magas vérnyomás

Gyomorrendszer, emésztés megbetegedései

Gyomorfekély

Reumatikus artritisz

Neurodermitisz (atópiás ekcéma)

Infarktus

Cukorbetegség

Szexuális zavarok

Pajzsmirigy megnagyobbodás, struma

Daganatos megbetegedések.

Természetesen semmi szükség arra, hogy pszichés kiváltó okokat keressük minden megfázás vagy fejfájás mögött – van egy sor betegség, amelyeknek tipikus hétköznapi természetes fizikai okai vannak. Ha a tavasz beálltával a virágporok megjelenésére valaki allergiás tünetként tüsszentéssel reagál, ne keressünk pszichés okot. De ha az egyén kínzóan tüsszögni kezd, ha a főnöknek akár közelébe kerül, akkor feltételezhetjük, hogy ennek a beosztottnak nehéz dolga van a szigorú főnökével, és mondhatni allergiás lesz a főnökre. Gyerekeknél is gyakran előfordul, hogy egy fontos felmérő, nehéz megmérettetés előtt megfáznak, vagy hányingerük lesz, mert tudat alatt tudják, hogy így nem kell iskolába menniük. Ez is egy védelmi reakció a várható stressz elkerülésére. Van egy másik kialakulási mechanizmusa is a pszichoszomatikus rendellenességeknek. A hajdanvolt elődeink minden külső stresszre cselekvéssel reagáltak. Zsákmányt láttak – utána eredtek. Támadott az ellenség – védekeztek. Veszély fenyegetett – elfutottak. A stressz hatását rögtön levezették a fizikai test izomzatának működésével. Ma sincs másképpen. A stressz azonnal megemeli az adrenalin szintet, és cselekvésre késztet. De a mai társadalmi környezetben rengeteg tiltás van, ezért a negatív érzelmeket jó mélyre belülre űzzük. Ennek eredményeképpen idegrendszeri problémák jelentkezhetnek. Ilyen pl. az arcizom rángása, a kéz rángása, vagy a láb remegése. Vagy vegyünk egy példát. Egy becsületes, őszinte fiatal beosztott nehezen viseli el a főnökével az olyan megbeszéléseket, ahol az üvölt vele, káromkodik, stb. Az ilyen alkalmak után teljesen összetörve lelki betegnek érzi magát. Az ő belső elnyomott ellenkezése, gyűlölete, agressziója, amelynek nem enged utat, komoly pszichoszomatikus betegség eredője lehet. Fiatalsága ellenére magas vérnyomás alakulhat ki nála. Az is egy ismert tény, hogy a félelmet a szív verésének gyorsulása, vagy lassulása követi, egyéntől és helyzettől függően. Ha a stresszes állapot, a negatív élmények tartósak, akkor a fiziológiai elváltozások is nagyobb eséllyel tartóssá válnak. A betegség kialakulásában fontos tényező, hogy a stressz által kiváltott érzelmet visszafojtjuk. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a feszültség az izmokba, és a test egyéb részeibe áthelyeződjön. A visszafojtott érzelmek felszabadításának fontos szerepe van a pszichoszomatikus problémák kezelésében. Ha még nem a krónikus a beteg állapota, gyakran önmagában ez elegendő, hogy a negatív folyamat visszaforduljon.

A legtöbben nem szoktak azon reflektálni, hogy a saját mellkasuk nyomás alatt van, és nem képesek arra, hogy megnyissák a szívüket. Az emberek többsége meg van arról győződve, hogy ha csak valaki szeretné őket, akkor ők is képessé válnának a szeretetre. Összekeverik a szeretetre való vágyat magával a szeretettel. Érzik, hogy van szeretet a szívükben, de nem tudnak hozzáférni, mert olyan gátakba ütköznek, amelyeket önmaguk építettek fel éppen azért, hogy a saját szívüket megvédjék. (Alexander Lowen: Szex, szerelem és a szívünk)